TÖRTÉNET EGY IDŐS NÉNIRŐL-ILYEN MA MAGYARORSZÁG

Szerény kis nyugdíja pár nap alatt elfogyott. Az elmaradásait kifizette a boltban, befizette a postán a 6000 forintos áramszámláját, elküldött hajléktalan fiának Budapestre 5000 forintot, aztán rendezte az önkormányzat felé az eboltás után keletkezett tartozását. 


Szeretett volna még egy kis tűzifát is venni, hogy ne fázzon, de csak 3000 forintja maradt az egész hónapra. Csüggedten csoszogott hazafelé a saras úton, óvatosan nehogy elcsússzon, miután vett a boltban egy kenyeret és egy fél liter tejet.

loading…



A boltos bosszús volt, miután a néni kilépett az üzletéből, mert szellőztetni kellett a rossz szagú öregasszony után. A mama gondolni sem mert arra, hogy utána szellőztetni kell a boltban. Gyanította, hogy talán érezni rajta a kihagyott tisztálkodásokat, de azért mégis azt gondolta, hogy tisztán tartja magát. A bojlert már régen kikötötték,  így  az  már nem tudta felfűteni a vizet a fürdőszobában, meleg vizet is csak a gázon melegített, ha mosakodott. A bojlert nem sokkal azután kötötték ki , hogy férje hazafelé jövet a munkából összeesett és vele már csak annyit közöltek, hogy meghalt. Megtakarított kis pénzük egy része a temetésre és a sírkőre ment el, a maradékot, pár ezer forintot a  fiának adta aki lejött hozzá, de a gyerekkori haverok közt nem akart segélyes ingyenélő lenni, ezért visszament a fővárosba segélyes ingyenélőnek. Szeretett volna a fia de nem kellett évek óta sehova. Bármilyen munkát elvállalt, mégsem kellett senkinek. 

loading…



Haragudott a menyére is. Amíg a fiának volt munkája Pesten addig kellett, de amint bajba került kiadta az útját, és összeállt egy jóval fiatalabb férfival, akivel kiköltöztek Londonba, magukkal vitték az egyetlen unokáját is. Eleinte még telefonált néhányszor az unoka  , hónapokig csak miatta tartotta meg a telefon előfizetését, de aztán már nem csörrent meg a készülék. Sokat szomorkodott, bosszankodott. Félt, hogy bajuk esett a távoli angol fővárosban, sokszor csak azért nézte a híradót, hátha megtud valamit, hátha meglátja véletlenül egy híradásban az unokáját. 
Egyszer aztán a televízió elromlott. Hiába hívott szerelőt, nem tudta kifizetni a javítást. A nászasszonyától néha megpróbált híreket szerezni  a volt menyéről, unokájáról, de az mondott semmit, csak foghegyről annyit, hogy megvannak, ne aggodalmaskodjon, meg azt is hozzátette, hogy jelentkeznek majd, ha van velük valami. A vizes úton hazafelé csoszogva sok gondolat kavargott a fejében, sok oka volt a szomorúságra, de ő vitte a sok terhet, amit az élet rámért. Hazaérve rászólt a cicára, amiért az csak lassan ment be utána a konyhába. Vigyázott, hogy ne szökjön ki az a kis meleg is, ami még van. A gáztűzhelyen tejet szeretett volna melegíteni, de kifogyott a palackból a gáz, még mielőtt kellőképp felmelegedhetett volna a tej. Vízzel felhígította, kis kenyeret aprított bele, aztán először a macska edényébe rakott, majd vitt a hátul fagyoskodó kutyához is. Sok nem maradt az edény alján, de neki nem  sokra  volt szüksége.  Elgémberedett keze nem engedett fel. Nagy hideg volt a ház minden pontján, a lehelete is meglátszott. Lekapcsolta a villanyt, kabátját a szék karjára tette, bebújt a paplan alá. A macska a lábához gömbölyödött. Nem tudott elaludni. A paplan alatt sem érezte, hogy átmelegedne. Összerándult a gyomra, mert eszébe jutott, hogy milyen kevés maradt a pénztárcájában. Még kihajolt az ágyból a pohárért, a víz jéghidegen folyt le a torkán.
Amikor végre elaludt, akkor is nagyon fázott. Szép álomba szenderült, együtt volt végre mindenki, akit szeretett.
Furcsa volt, mégsem szólt egy szót sem. A jót ő pont úgy fogadta, mint a rosszat. Mosolygós beletörődéssel. Aztán a szikrázó tavaszi napsütést lassan felváltotta a szürkület, egyre sötétebb lett és az utcai világítást sem kapcsolták fel. Áramszünet megint, csóválta a fejét álmában, aztán lassan elborított mindent a sötétség.

loading…


 
Nem történt semmi különös.
Sem indulás, sem megérkezés, csak a mélyülő sötétség… 
A hátsó udvarban a kutya két teljes napon át vonyított. Nem találta a kapun az üres ételhordót a falugondnok, aki hétfőn az ebédet hozta. Várt egy darabig, majd bekiabált, aztán belépett az udvarba, hangosan nyugtatva a őrülten csaholó kutyát. Amikor belépett az ajtón,már  tudta, hogy mivel fogja szembetalálni magát. A sarokban lévő ágyon, félig kitakart, mozdulatlan test feküdt, lehunyt szemmel, arcán egyértelmű mosollyal. Nem volt szükség önkormányzati temetésre.
Az fiókban minden költséget fedező pénzköteget találtak.
Nem volt ráírva, hogy a temetésre lett félrerakva, de mindenki tudta, hogy csak azért lehetett ott. Mindössze hárman álltak a felbontott sír előtt, ahová férje után most a feleség is megérkezett.
Miután a betonlapot visszahelyezték, a polgármester a fejét csóválva lerakta a sírra a magával hozott virágot. Minden kész volt, már csak az évszám hiányzott az asszonynév mellől.
A sírköves néhány nappal később fáradtan véste fel a 2014-es évszámot. –Világom.hu

Szólj hozzá

comments